Megbocsátó, szép üzenet

  • február 13, 2019

A hatékony konfliktuskezelés véleményem szerint nem azt jelenti, hogy te megbántottál engem, rosszat csináltál velem, – mai divatos kifejezéssel élve „öri-hari, sose bocsi” -, nem beszélek veled. Majd ha bocsánatot kérsz tőlem, akkor esetleg elgondolkozom azon, szóba álljak-e veled. Nem.

Fotó: Isaiah Rustad by https://unsplash.com/

A hatékony konfliktuskezelés – ahogy azt Haas Gyuri önismereti csoportjában elméletben és gyakorlatban is megtapasztalhattam – az, hogy leülünk és megbeszéljük. Megbeszéljük, mi volt a kiváltó tényező, te miért úgy reagáltál, én miért úgy reagáltam, mi zajlott bennem és mi zajlott benned.

Megpróbálom megérteni, és átérezni, hogy

  • te miért éppen úgy válaszoltál, mi motivált téged, milyen folyamat játszódott le benned, és hogy
  • én mit miért csináltam úgy, ahogy, milyen érzések, gondolatok, szükségletek irányítottak engem az adott helyzetben,

illetve te is megpróbálod átérezni és elképzelni, hogy

  • bennem hogyan csapódtak le az események, milyen félelem, fájdalom, öröm vagy egyéb érzés határozta meg a belső világomat,
  • és hogy te magad hogyan érezted magad, milyen érzések, gondolatok, elképzelések uralták éppen a szívedet, elmédet.

Ha ez meg tud történni, ha a heves érzelmek ellenére – vagy mellett – meg tudjuk hallani a másik fél igazát is, az a bizonyos megbocsátás, megértés, elfogadás automatikusan megérkezhet, az együttérzésnek és együtt gondolkodásnak köszönhetően. Ez persze nehéz feladat lehet, főleg, ha az érzések olyan szinten ellepnek minket, hogy az együtt gondolkodást is lehetetlenné teszik. (Akár harmadik fél bevonása is szükségessé válhat.)

Három dolog jutott eszembe, ami segíthet ebben. Az egyik az EMK-ból ismert „morzsázás” – ezt is Gyuritól hallottam –, amikor úgy beszélgetek a másik féllel, hogy miután ő elmondta, amit szeretett volna, először tömören visszajelzem neki, hogy én ebből mit hallottam és értettem meg. Ennek segítségével pontosítani lehet, hogy valóban azt halljam és értsem, amit ő üzenni szeretne nekem, és elkerülhetőek a félreértések. Ha a mondandó lényegét sikerült pontosítani, akkor kezdhetek reagálni arra, amit ő mondott, és a beszélgetőpartnerem – miután én befejeztem – hasonlóképpen visszaigazolja, mit hallott ki a mondandómból, milyen üzenetet kódolt belőle.

Hiszen ahogy Pál Feri is mondja:

A kommunikáció tartalmát mindig a befogadó fél határozza meg. Nem számít, hogy mit mond az előadó, az számít, mit fogadunk be abból. Mindenki arra válaszol, amit kihall a beszédből. Az a rendkívüli, ha megértjük egymást.

Fotó: Rawpixel by https://unsplash.com/

A másik módszer, ami segíthet- kiegészítve akár az előzőt – az, ha megpróbálom beleélni magam a másik helyzetébe, és arról próbálok visszajelzést adni neki, képzeletem szerint milyen lehet most neki, mi az, ami az érzelemvilágát most meghatározza, milyen tényezők lehetnek éppen az ő élményének szerves részei. Például: Lehet, hogy most frusztrált és dühös vagy amiatt, hogy úgy érzed, nem figyelek rád?
Ezzel kicsit kiemelkedhetek a saját útvesztőmből, érzelmi hullámvasutamból, és ráláthatok, belenézhetek a másik fél mozijába is.

A harmadik, ami eszembe jutott, egy nagyon egyszerű, kommunikációt elősegítő tantra gyakorlat. Üljetek le egymással szemben. Először az egyik fél – párkapcsolat esetén a férfi – megkéri a másik felet – a nőt – hogy mondjon valamit az érzéseiről, arról, ami benne zajlik, bármit, amit meg tud fogalmazni. És amíg a másik fél beszél, ő értő figyelemmel, csendben hallgatja, és nem szól közbe. Tényleg nem szól közbe. Ez fontos. Mikor a beszélő befejezte, ezt azzal jelzi, hogy „Ennyi.” A másik fél pedig megköszöni, hogy ezt elmondta. Utána cserélnek.

Ez mindaddig folytatható, míg mindent el nem mondtak egymásnak.

Mert gyakran csak arra van szükségünk, hogy valaki valóban meghallgasson minket.

ÍRJ NEKEM

 

Kiemelt kép fotó: Icons8 team by https://unsplash.com/