Gyermekkorodban az, hogy a szüleid, gondozóid mennyire tudták figyelembe venni a te igényeidet és mennyire tudtak elérhetőek lenni számodra, alapvetően meghatározza azt, hogy felnőtt korodban hogyan tudsz intim, szoros kapcsolatot kialakítani másokkal.

Elaine N. Aron: Szuperérzékenyek gyakorlati kézikönyvében egy olyan érthető és egyértelmű leírást találtam a kötődési stílusokról, mely alapján könnyen beazonosíthatod, te hogyan szoktál kötődni.

„A biztonságos kötődés azt jelenti, hogy védett otthonban érezzük magunkat, amelyből útra kelve felfedezhetjük a világot. Ha biztonságosan kötődsz, a szükségleteid elsőbbséget élveztek a gondozódéival szemben. Ha felfedezésre volt szükséged, elfogadták. Ha testi közelségre volt szükséged, hogy biztonságban érezd magad, és megvigasztalódj, azt is rendben találták. A biztonságos kötődésű felnőttek a felnőttkori bizalmas kapcsolataikat illetően általában egyetértenek a következőkkel: „Viszonylag könnyen közel kerülök másokhoz, és nem kényelmetlen számomra, hogy függök tőlük, ők pedig éntőlem. Nem aggódom amiatt túl gyakran, hogy elhagynak, vagy hogy valaki túlságosan közel kerül hozzám.”

 Fotó: PublicDomainPictures, Pixabay

A bizonytalan kötődésű stílus kétféle is lehet. A szorongó-ambivalens kötődés oka, hogy a gondozó következetlenül támogat, és aggodalommal tölti el, ahogy a gyerek felfedezi a világot, így a gyerek legjobb stratégiája az lesz, ha a közelében marad. Az ilyen kötődésű felnőttek rendszerint egyetértenek a következőkkel: „Úgy tűnik, mások nem akarnak annyira közel kerülni hozzám, mint én hozzájuk. Hajlamos vagyok amiatt aggódni, hogy a partnerem el fog hagyni, vagy nem is szeret igazán. Nagyon közel szeretnék lenni valakihez, egyenesen összeolvadnék vele, de úgy tűnik, ez mások számára kényelmetlen.”

Az elkerülő kötődés abból fakad, hogy a gondozó nem foglalkozik elégségesen a gyerekkel – túl stresszes, beteg, távol van, hanyag vagy veszélyes, így a gyerek azt a stratégiát választja, hogy távol marad tőle. Az elkerülő kötődésű stílusú felnőttek a következőkkel hajlamosak egyetérteni: „Egy kissé kellemetlen nekem közel kerülni másokhoz. Jobban szeretem, ha nem függök senkitől. Mások olykor azt szeretnék, hogy legyek szeretetteljesebb és nyitottabb annál, mint amennyire én az akarok lenni.”

 Fotó: Benjámin Balázs, Pixabay

Eddig az idézet. Megtaláltad melyik kötődési stílus jellemző rád?

Ez a kapcsolódási forma mélyen beléd égett gyermekkorodban, mert ez volt számodra a legbiztonságosabb megoldás arra, hogy a lehető legszorosabban, és egyben önmagadat védve tudj a hozzád legközelebb állókhoz kapcsolódni.

Számodra ma is ez a legbiztonságosabb megoldás.
Ne akard hirtelen, hogy más legyél. Te most ilyen vagy, így tudsz kapcsolódni, mert anno ezt tűnt a legjobb megoldásnak és ezt tanultad meg.

A jó hír az – ahogy Bert Hellinger tanítja -, hogy „A kötődés az nem szeretet. Előfordulhat, hogy egy kapcsolatban a szeretet nagyobb, ám a kötődés ereje kisebb. A kötődés mélysége abból látható, hogy milyen mértékű az elválás miatt érzett bűntudat.”

Vagyis lehet, hogy te szorosan kötődsz valakihez – a szüleidhez, a párodhoz – de ha ott bűntudatod van, hogy „mész és éled a saját életed”, vannak saját programjaid vagy néha a saját igényeidet előrébb helyezed a másikénál, és véded a saját határaidat – akkor ott inkább kötődés van, nem szeretet.

De akkor mi a szeretet? – kérdezhetnéd.

„A legmélyebb szeretetként éli át mindenki, ha elfogadják őt olyannak, amilyen.”

„A szeretet engedi, hogy a másik legyen. Hogy az lehessen, ami, aki.”

Fotó: Carolina Grabowska, Pixabay

De ez nem megy egyből, nem tudunk szeretni valakit úgy igazán első látásra.

Nem lehet szeretni valakit, akit nem ismersz. Vagyis benne lenni egy olyan kapcsolatban, ahol mindketten elfogadjuk egymást és hagyjuk, hogy a másik lehessen olyan, amilyen, egy hosszú tanulási folyamat eredménye. Időt töltünk egymással és odafigyelünk a másikra. Tulajdonképpen egy kísérletezés, ahol szép lassan megtanulod, hogy a másik mitől vidul fel, mitől érzi rosszul magát, mi az, ami biztonságot ad neki, mitől fél és mire vágyik. És ugyanúgy téged is szép lassan megismer a másik, ha ezt hagyod és megmutatod neki, neked mire van szükséged és mit nem szeretnél.

És akkor miért fontos a kötődési minta?

Mert meghatározza, mennyire vagyunk képesek befogadni a szeretetet.

A bizonytalan kötődési stílusoknál inkább a félelem, az énvédelem a jellemző. A szorongó-ambivalens kötődésnél a „nem szeretnek igazán”, az elkerülő stílusnál a „túl sokat akarnak” félelme akadályoz meg minket abban, hogy átadjuk magunkat a kapcsolatnak és a szeretetnek.

Kötődési stílusunk biztonságosabbá tétele a kulcs itt – ahogy a biztonságos kötődés neve is mutatja. Ez egy belső önismereti munka, hogy meg tudd adni magadnak azt a biztonságot, amivel bátrabban merészkedsz a kapcsolati kísérletezés mezejére.

És ez a belső munka kiegészíthető azzal, ha találsz olyan emberi kapcsolatokat, melyek felül tudják írni ezt a benned megkövült alapvetést azokról az emberekről, akikre számíthatsz.

Ha találsz olyan barátot, párt, kollégát, rokont, aki képes neked megadni ezt az elfogadást, aki partner abban, hogy szép lassan megismerjétek és megértsétek egymást. És az, hogy valaki partner-e ebben, úgy derülhet ki, ha fokozatosan elkezded azt a bizonyos “kísérletezést” vele.

Fotó: Jess Foami, Pixabay

Forrás:
Elaine N. Aron: Szuperérzékenyek gyakorlati kézikönyve
Bert Hellinger: A szeretet rendje
Bert Hellinger: Felismerni, ami van
Feldmár András: Szégyen és szeretet